1993 februárjában alakult az elsõ szegedi rögbi csapat. Kezdetben az új-szegedi városliget nagy tisztásain voltak az elsõ edzéseik. Egy szombati edzés után sárosan, csapzottan mentek végig a rögbisek a liget sétányán, a szembe jövõ emberek mind csodálkozva bámulták a társaságot. Hajagos Róbert a csapat egyik játékosa ekkor egy filozofikus megjegyzést tett:
„Azért néznek minket annyira, mert irigykednek. Tudják, hogy mi most valami olyat csináltunk, amit nagyon szeretünk, és most nagyon jól érezzük magunkat.”
Legyen ez a mottónk, s e mottó jegyében ismerkedjünk meg a rögbivel, legalább nagy vonalakban, a teljesség igénye nélkül. Fontos megjegyezni, hogy a 15 fõs rögbirõl (a Rugby Union szabályai szerint játszott rögbi) van szó.
Egy kicsit vissza kell néznünk a középkorba. Nyugat-Európában, de fõleg a brit szigeteken nagyon népszerû volt egy játék, melyben a falusi lakosság vett részt, igen nagy lelkesedéssel. Ehhez a játékhoz egy tuskóra, egy szabad hétvégére és két harcias falura volt szükség. A csapatok az ellenfél kocsmájába, vagy egyéb fontos helyre szerették volna bejuttatni a tuskót. Az nyert, akinek ez többször sikerült. A szabályalkotók nem lehettek nagyon bürokratikusak, mindennaposak voltak a súlyos sérülések, sõt a halálesetek is. Mivel ez a sport nagyon sok emberi áldozattal járt, és emiatt a munkára fogható népesség létszáma jelentõsen lecsökkent, Angliában betiltották, de illegális mérkõzésekre azért sort került. Ha valaki kíváncsi erre a játékra, az látogasson el Firenzébe, ott még ma is rendeznek idõnként ilyen mérkõzéseket.
A nemességnek nem volt szüksége ilyen tevékenységre. A sok lovagi torna és a háborúk kiváló és fõleg legális lehetoségeket biztosítottak a gyilkos ösztönök kiélésére.
A fentebb említett játék az ifjúság körében élt tovább.
A brit birodalom iskoláiban mindig is nagy hangsúlyt fektettek a testedzésre. Nagyon sok ma ismert sportág köszönheti ennek létezését. A diákság körében pedig megmaradt ennek a tiltott játéknak az emléke. Ahány iskola, annyiféle szabályrendszer létezett, de azért az iskolák vezetései ügyeltek arra, hogy a fiatalság ösztöneit kordában tartsák. Kialakult egy játék, melyet disznóhólyagból készült labdával játszottak a csapatok és az ellenfél kapujába kellett a labdát bejuttatni, lábbal.
1823-ban Rugby városában a diákok nem találtak disznóhólyagot, csak marhahólyagot. De ennek alakja egy nagyra nott tojásra hasonlít. Ezt a játékszert lábbal nem lehetett rendesen irányítani, mert összevissza pattogott. Egy Whilliam Web Ellis nevû diák felkapta a labdát és befutott vele a kapuba. Az ellenfél csapata ezért szerette volna megverni, a társai pedig szerették volna megvédeni. Egész jó kis bunyó alakult ki belõle. Egy testnevelõ tanár látta mindezt, és kipattant a fejébõl az isteni szikra, megalkotta és írásba rögzítette a játék szabályait.
Whilliam Web Ellis neve örökre összefonódott a rögbivel. Az 1987 óta négyévente megrendezésre kerülõ Világ Kupa trófeáját is róla nevezték el.
A játék mára az egész világon elterjedt, nagyon népszerû, a 2003-ban megrendezett Világ Kupa a negyedik legnézettebb sportesemény volt. Az egész világon kb. egymilliárdan látták.
Érdekességként megjegyezzük, hogy 1995-ig a világon mindenütt amatõrök játszották ez a sportágat és ez a tény a Rögbi Szabálykönyvében is rögzítve volt, csak azóta van arra lehetõség, hogy valaki hivatásszerûen játsza ezt a sportot.
A rögbit egy igen rendhagyó labdával játszák, amit elõször disznógyomorból készítettek, majd késõbb bõrbõl. Igazából nagy szerepe nincs a formának, ez csak a tradíció miatt alakult így. A labda alakja maradt, kis változtatásokkal ugyanaz, amivel régebben is játszottak, de az anyaga és a súlya változott. A mai hivatalos rögbi labda súlya 400 gramm, és 4 részbõl van összevarrva. Anyaga gumi, és csúszásgátló redõkkel van ellátva. Kb. 20 évvel ezelõtt még bõr vagy mûbõr labdákkal játszottak, de ezek felülete igen csúszós tudott lenni, fõleg esõs idõben. A labdának több mérete van, korosztályoktól függõen.
A pálya nem sokban tér el a labdarúgás pályáitól, ezért itthon a rögbi meccsek focipályákon zajlanak. A széleket az oldalvonalak és az alapvonalak határolják, és számos vonal szeli át a pályát keresztben. Az egyik fõ vonal a középvonal, mely a pályát felezi el keresztben. Innen végzik el a kezdõrúgásokat és más egyéb szabálytalanság megtorlása is itt történik. A másik nagyon fontos vonal a célvonal, ami a kapukkal egy vonalban helyezkedik el. Ez az a vonal, amin túl kell vinni a labdát, ami egyben a játék célja is. A cél vonal és az alapvonal határolja a célterületet. Ennek a pálya résznek legalább 10 méter hosszúnak kell lennie, erre a területre kell bejuttatni a labdát, és nyomást kell rá gyakorolni, hogy érje a talajt. További vonalak még a 22 méteres vonal, a 10 méteres vonal és az 5 méteres vonal, ami szaggatott. A 22 méteres vonal által határolt terület az alapvonaltól magáig a 22 méterig tart. Ezen a területen a védõ csapat olyan dolgokat tehet meg, amiket a pálya többi részén nem:
A védõ játékos kirúghatja a labdát az oldalvonalon kívülre úgy, hogy annak nem kell érintenie a talajt. A pálya többi részén ezt nem teheti meg, mert ha nem pattan le a labda a pályán, és úgy kerül ki az oldalvonalon, akkor az ellenfél onnan jön bedobással, ahol a rugó játékos állt a rúgás pillanatában.
Ha az ellenfél által a levegõbe rúgott labdát a védõ játékos elkapja ezen a területen, és hangosan azt kiáltja, hogy „MARK”, akkor szabadrúgáshoz jut csapata, amit a labdát elkapó játékosnak kell elvégeznie.
Ha a támadó csapat berúgja az ellenfél célterületére a labdát és azt a védõ
- leteszi a célterületre
- kirúgja a célterületrõl
- kiüti a célterületrõl
Akkor a bíró kirúgást ítél errõl a területrol, amit un. drop rúgással kell elvégezni a védekezõ csapatnak
A 10 méteres vonal arra szolgál, hogy kezdõ rúgásoknál a rúgást végzõ csapat játékosának eddig kell elrúgnia a labdát, az ellenfélnek pedig a vonalon túl kell elhelyezkedni. Az 5 méteres szaggatott vonal abban az esetben kap szerepet, ha nem szándékos szabálytalanság történik a célterületen vagy annak közelében, 5 méteres területen belül. Ekkor ide rendeli vissza a bíró a csapatokat, és ítél zárt tolongást, amelyrõl késõbb esik majd szó.
A pályát hosszában szelõ vonalak: a pályát az oldalvonalak határolják, melyekkel párhuzamos az 5 méteres és a 15 méteres szaggatott vonalak. Ezeknek a vonalaknak akkor van szerepük, ha bedobásra kerül a sor. Ekkor a bedobó játékos a partvonalon, a többi játékosnak, akik részt vesznek a bedobásban (az erre vonatkozó szabályt lásd késõbb), az 5 méteres és a 15 méteres vonal közt kell elhelyezkedni.

A pálya tartozéka a kapu, amely „H” betû alakú, és a célvonal közepén helyezkedik el. Magassága egyezik a foci kapuéval Magyarországon, és a két szára a kapufák meghosszabbítása.

A pályán a felnõtt mezõnyben 15 fõ játszik 15 ellen, ami 13 és 7 fõre redukálódik az utánpótlás korosztály mérkozésein. A játékidõ 2x40 perc, 10 perc szünettel. A szünetre vonatkozó 10 percet 1995-ben vezették be, addig a játékosoknak el sem volt szabad hagynia a játékteret, és a szabályban 1 perc pihenõidõ szerepelt, ami pár korty vizet jelentett, majd gyors térfélcsere és kezdõdött a második félidõ. A 17 éven aluliak mezõnyében a játékidõ 2x20 perc, a 19 éven aluliak mezõnyében 2x35 perc. Magyarországon van általános iskolás, középiskolás és egyetemi bajnokság. Ezek lebonyolítása torna rendszerben mûködik, és a 17-18 évesek és az egyetemi korosztályt kivéve egy kisebb pályán mennek a mérkõzések, melyek a nagy rögbi pályán keresztben van kijelölve, mégpedig a célvonal és a 22 méteres vonal közt. A játékidõ 2x7 perc és 7 játékos küzd 7 ellen. A 17-18 éveseknél és az egyetemi korosztályban szintén 2x7 perc a játékidõ szünet nélkül, de õk nagy pályán játszanak.
A rögbiben csak hátrafelé lehet passzolni. Ha labdát birtokló játékos egyvonalban van a labdát kapó társával, az is elõre passznak minõsül. A labdát elõre lehet rúgni, de csak az a játékos mehet érte, aki rúgta, vagy aki a rúgás pillanatában a rúgó játékos mögött helyezkedett el. A rúgó játékos elõtt tartózkodó játékosok lesen vannak, ha játékba avatkoznak, büntetõt ítél a bíró. A les akkor oldódik fel, ha a rúgó játékos megelõzi a lesen tartózkodókat, vagy egy olyan játékos, aki már megelõzte õt. Védõ felszerelés használata nem kötelezõ, de fogvédõ, fejvédõ elõfordulhat. A védõ felszerelésre vonatkozó szabály az, hogy puha anyagból készülhet, nem állhat ki belõle éles alkatrész, és a Nemzetközi Rögbi Szövetség engedélyével kell, hogy legyen ellátva.